Az otthonosságnak, a hazaérkezésnek az érzése a társaságában..

nevewr did

A teremtő Isten szeretetéből alkotta meg az embert a szeretetre. Mindennek ez az alfája és az ómegája. A házasságot is azért adta, hogy két ember, akik megszeretik egymást, ezek között a keretek között éljék az életüket és hozzanak létre utódokat. A kérdések kérdése az, hogyan találhatom meg az életre szóló társamat? Hogyan ismerhetek rá, honnan tudhatom, hogy ő az? Csak egyetlen valaki van számomra rendelve? Mi lesz, ha az Úr olyat mutat, aki nem tetszik? Ezek a leggyakrabban feltett kérdések. A legutolsóra a legkönnyebb a válasz: a felülről jövő ajándék mindig tökéletes, ha az Úr pecsétje van a választásodon, abban nem hogy hiba nem lesz, hanem messze felülmúlja majd minden várakozásodat. Ami a többit illeti, rögtön az elején ki kell ábrándítsak mindenkit. Ha létezne a párválasztásnak egyszerű receptje, nem lenne szükség ismerkedős rendezvényekre sem! 😉

A világ legbölcsebb embere, Salamon is így nyilatkozott: lehetetlen kikutatni a férfiú útját a leányzóval. Ez épp olyan kinyomozhatatlan, ahogyan a kígyó sem hagy nyomot a kövön, a gálya a tengeren vagy a madár az égen.

Ki kit miért szeret meg? Titok. Azért vannak általános elvek, amelyekre jó odafigyelni. Az első, hogy a szeretet viszonzásra talál-e? A házassághoz két ember kell, csak az egyik nem elég.

Az ókorban a házasságokat az atyák kötötték (még ma is vannak „elrendezett” házasságok), s bár nem gondolom, hogy ezt a szokást vissza kellene hozni, azt azonban igen, hogy azoknak az embereknek a véleménye, akik ismernek és szeretnek, mérvadó annak megítélésében, hogy milyen a választásod. A cinikus pogányok ugyanis úgy tartják: „a szerelem vak, de erre a vakságra van gyógyír, a házasság.” Szerelmes állapotban az ember hajlamos szemet hunyni a másik kiáltó jellemhibái felett. Ugyanis a közelség, az érintés, a másik figyelme önmagában is igen kellemes érzés, amit nehezen engedünk el. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy majd megbirkózunk ezekkel, mi majd megváltoztatjuk őt, vagy mellettünk meg fog változni. Csakhogy a házasság nem arra való, hogy alapvető problémákat megoldjon, vagy embereket megmentsen. Erre csak egyetlen társ képes, és őt Jézus Krisztusnak hívják!

Alapvető jellemhibától, alkoholizmustól vagy a hitetlenségtől nem ment meg a házasság, csak az Evangélium. Ez a fő szabály. Hogyan láthatom mégis reálisan azt, akivel kapcsolatban a házasságot fontolgatom? Erre valók a barátok, rokonok és szülők. Nem állítom, hogy ők tévedhetetlenek, és ne lehetne jól párt választani annak ellenére, hogy a környezetünk lebeszélne. De a néhány kivétel, a főszabályt erősíti. Ha azok közül, akik ismernek és szeretnek, feltűnően sokan ellenzik a kapcsolatodat, akkor fogj gyanút és lépj hátra két lépést. Az a két ember pedig, aki általában a legjobban ismer és szeret: édesapád és édesanyád – legalább átlagos családi viszonyokat feltételezve. Még ha van is köztetek feszültség, ők többnyire még is csak azt akarják, hogy boldog legyél, józanabbak és főleg tapasztaltabbak abban, hogy mitől fog működni vagy mitől nem az a kapcsolat. Érdemes rájuk odafigyelni. Érdemes őket meghallgatni.

A Biblia ezért is figyelmezteti a hívőket, hogy ne hitetlenek között keressék a társukat. A kapcsolatba eleve kódolva van az a feszültség, hogy a szövetségesek egyike a világnak, a másika az Úrnak van elkötelezve, se e kettő ádáz ellensége egymásnak. Izrael számára is tiltott volt az idegen nővel vagy férfival való házasság, aminek nem etnikai, hanem kulturális oka volt. Az idegen nő ugyanis idegen istenek leánya volt.

A döntésben a saját akaratunk fontos szerepet játszik. Sokan szeretnék, ha Isten döntene helyettük és közölné a végeredményt. Isten tanácsát én is fontosnak tartom és hiszem, hogy az igazán istenfélő emberekben a szeretet-szerelmen kívül még egy erős belső meggyőződés is kialakul: a hit a másikban. Hiszem, hogy ő a számomra Istentől rendelt társ. Ez a hit azonban nem azt jelenti, hogy Isten felülírja, vagy a döntésével helyettesíteni akarja a mi akaratunkat. Ez a mi döntésünk, amit nem hozhat meg helyettünk se próféta, se lelkész. És nem is a hóbortos „álmokra” és „kijelentésekre”, „ige-kapásokra” gondolok, amelyek részei lehetnek ugyan a döntéshozatalnak, de csupán ezekre nem lehet alapozni. Ne házasodj csak azért, mert volt egy álmod vagy kaptál egy kijelentést. A hit a másik megismerése során alakul ki benned (amit elindíthat vagy erősíthet egy kijelentés). Ez egy mély meggyőződés, belső bizonyosság abban, hogy együtt akarod leélni az életedet a másik emberrel, mintha mindig is ismerted volna és mindig is része lett volna az életednek.

 

Marcell Marcell

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.